Alapítva 1972-ben
A marosvásárhelyi Szent Imre-templom története a kommunista városrendezés, a főtéri ferences templom lebontása és az egyház kitartó értékmentése nyomán született. Az Ady negyed szerény külsejű temploma ma egy több évszázados ferences jelenlét emlékeit őrzi.
01
Ferences örökség
A Barátok templomának évszázadai
A ferences kisebb testvérek marosvásárhelyi jelenléte a középkorig nyúlik vissza. Első rendházuk és templomuk a Várdombon állt, majd ők kezdték építeni a mai Vártemplomot is. A reformáció idején el kellett hagyniuk a várost, és csak 1740. július 2-án térhettek vissza.
Mivel régi otthonukat nem kaphatták vissza, a Nagypiac – a mai főtér – északnyugati oldalán három telket vásároltak. Bocskor János házfőnök vezetésével 1745-ben kezdődött meg az új rendház építése, amelyet a Petky család is támogatott. Az épületegyüttes 1777-re készült el, a barokk templom tornyát pedig 1802-re fejezték be.
A városiak által Barátok templomának nevezett épület Marosvásárhely egyik legkedveltebb római katolikus temploma lett. Harminc méter hosszú hajója, barokk belső tere és a Szent Imre herceget ábrázoló 18. századi oltárképe mellett különösen értékesek voltak az 1899-ben készült üvegfestményei. Ezek Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Ferencet, Jézus Szentséges Szívét, Szent Antalt és Szent Erzsébetet ábrázolták.
A ferencesek rendházában iskola is működött: a szerzetesek nemzedékeken át részt vállaltak a katolikus fiúgyermekek oktatásában és nevelésében. Az iskola 1945-ig maradt a kolostorban, az épületet később más célokra használták, a kommunista hatalom pedig 1948-ban feloszlatta a szerzetesrendet.
02
Kényszerű megegyezés
Lebontás és kényszerű csere
Az 1960-as években a városvezetés új színházat és városközpontot tervezett. A korai rendezési változatok még megkímélték volna a történelmi épületeket, a végül elfogadott terv azonban a templom és a kolostor lebontásával nyitotta meg a mai Színház teret a főtér irányába.
A tárgyalások 1968-ban kezdődtek. A hatalom cserébe azt ígérte, hogy a katolikus közösség egy másik városnegyedben templomot és paplakot kaphat. Léstyán Ferenc visszaemlékezése szerint sem Márton Áron püspök, sem a ferences rend nem szívesen egyezett bele a bontásba, de a kolostort addigra államosították, és világossá vált, hogy az épületegyüttest másként nem tudják megmenteni.
A plébániát 1972-ben alapították. Létrejötte az akkori államhatalom, a ferences rendtartomány, Léstyán Ferenc marosvásárhelyi főesperes-plébános és Márton Áron püspök közötti, kényszerhelyzetben megszületett megegyezés eredménye volt.
A vasúton túli városrészben, az Ady negyed Szabadság utcájában egy eredetileg autószerelő műhelynek épült, később Munkás-moziként használt épületet jelöltek ki az új templom számára. Az állam Gyenes Tibor műépítész tervei alapján alakíttatta át az épületet.
Az új egyházi központhoz plébánia és kántori lakás is tartozott. Az épület visszafogott, környezetébe simuló külseje máig őrzi rendhagyó eredetét.
03
1972. május 28.
Márton Áron felszenteli a templomot
A Szent Imre-templomot Márton Áron püspök 1972. május 28-án szentelte fel. A korabeli visszaemlékezés szerint ezt megelőzően utoljára 1750-ben szenteltek római katolikus templomot Marosvásárhelyen, ezért az eseményt különös örömmel fogadta a helyi katolikus közösség.
A felszentelést követően a püspök engedélyt adott P. Bodosi Antal Márián ferences szerzetesnek a szentmise bemutatására. Az új, II. számú marosvásárhelyi plébániára a város nyugati részének mintegy háromezer katolikus hívét bízták; egy 2022-es jubileumi beszámoló pontosan 3012 induló hívet említ.
A templom védőszentje Szent Imre herceg lett, az új közösség lelkipásztori szolgálatát pedig a ferences rend tagjai látták el.
04
Megmentett értékek
A régi ferences templom tovább él
A főtéri ferences templom és kolostor nagy részét 1972-ben bontották le. Kegyeleti okokból megmaradt a 35 méter magas barokk torony, a bejárata fölötti Nepomuki Szent János-szobor, valamint a templom alatti, 26 sírhelyet magában foglaló kriptasor. A torony ma műemlék, az egykori épületegyüttes alaprajzát pedig a 2011–2012-es térrendezéskor andezitkövekkel jelölték meg.
A bontás előtt több jelentős berendezési tárgyat sikerült megmenteni. A Szent Imre-templomban szerelték fel a harangokat és az 1899-ből származó, ólomba foglalt üvegfestményeket. Az érsekségi történeti összefoglaló szerint az új templomba került az orgona és több szobor is; a Barátok templomáról szóló részletes leírás ugyanakkor megjegyzi, hogy a keresztelőmedencét, a tabernákulumot és két szobrot az ákosfalvi katolikus templomban helyezték el.
Ezek a tárgyak nem pusztán díszei az új templomnak: folytonosságot teremtenek a régi főtéri ferences közösség és az Ady negyedben otthonra találó plébánia között. Az új templom így a lebontott épület lelki és művészeti örököse lett.
05
2006-tól
A főegyházmegye gondozásában
A ferencesek több mint három évtizeden át vezették a plébániát és szolgálták a hozzájuk tartozó híveket. A rend 2006 augusztusában adta át a plébánia vezetését a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyének.
Az ötvenedik évfordulóról szóló 2022-es beszámoló szerint akkor mintegy 750 hívő tartozott a plébániához. A jubileumot orgonakoncerttel, szentségimádással, ifjúsági szentmisével, történeti előadással, képkiállítással és ferences városnéző sétával ünnepelte a közösség.
A templom örökös szentségimádási napja december 29. Szerény külső megjelenése mögött ma is a marosvásárhelyi ferences múlt, az értékmentés és a helyi hívek kitartásának történetét őrzi.
Forrás: a Szent Imre Plébánia archívumából.